Milotai dió - Milotai M10

A Milotai M10-es dió a magyar fajták között a legpiacosabb diónak számít, mert minden olyan tulajdonság jellemzi, amely nemcsak a magyar, hanem a világpiacon is népszerűvé teszi.

A Milotai diót Dr. Szentiványi Péter nemesítette a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Milotán, a fajta 1963-óta szerepel a magyar fajta jegyzékben.

A Milotai diófa a többi magyar nemesített fajtákhoz is viszonyítva közepes növekedési erélyű, ám térállástól is függően idősebb korában nagy, félgömb alakú koronát nevel.

A diófa érzékeny a tavaszi fagyokra, és ez a Milotai dióra kifejezetten igaz, viszont a virágzása vontatott, ezért ritka, hogy teljes fagykár éri. Ez a fajta a csúcsrügyek mellett az oldalrügyeken is hoz virágot, ezért ideális körülmények között igen bőtermő.

A Milotai diófa 34-36 mm átlag átmérőjű termést nevel, amelyek szinte szabályos gömb alakúak, héj felületük sima. Ez a méret önagában is piacossá teszi ezt a fajtát, továbbá az alakja lehetővé teszi a könnyű gépi osztályozását. A méret és a felület mellett a külalak teszi igen piacossá a fajtát, hiszen a Milotai dió héja szép sárgás színű és gyönyörű szép rajzolata van.

A Milotai dió bél szép sárga színű, és igen jóízű. A béltartalom 48-52%, amely igen magasnak számít. A bél olajtartalma magas, 70% körüli, és a 18% körüli fehérje tartalma is magasnak mondható.

A Milotai diónak vékony, könnyen törhető héja van, szokásos papír héjú diónak is becézni. Ez a tulajdonság azért fontos, mert könnyebb piacos, feles dióbelet kinyerni a dió törése során.

A magyar tájra, a hazai klímaviszonyra nemesített dió mindenhol megél hazánkban, de a jó termésbiztonság érdekében fagyzugos helyre nem érdemes telepíteni.

A diófa jellemzői

A közönséges diófa a diófafélék családjába tartozó növény, amely Közép-Ázsiából származik, de ma már a világon szinte mindenhol megtalálható.

A dió erőteljes növekedésű lombhullató fa, magassága jellemzően 10 és 30 méter közé esik, ha van tere, akkor pedig széles, félgömb alakú koronát növeszt. A diófa törzse fiatal korában sima és szürke, amely később repedezetté és barnás árnyalatúvá válik. A dió szeret uralkodni a környezetén, ugyan csemete korában könnyen gátolják a növekedését a gazok és a különböző fűfélék, idősebb korában nagy koronájával azonban minden körülötte növő növényt elnyom. A diófa jellemzően magányos növény, vadon növő, összefüggő dióst ritkán lehet találni.

A diófa igen tápanyag és vízigényes növény, de növekedésére és termőképessége elsősorban inkább a vízzel való ellátottsága hat. Vadon a dió jellemzően árterekben növekszik, mégpedig olyan árterekben, ahol a magas vízszint hamar lehúzódik, ugyanis a dió kifejezetten nem szeretni a pangó vizet, ezért elpusztul az olyan talajon, ahol néhány hétnél hosszabb ideig megáll a víz. A megfelelő vízellátottság mellett - amely a hazai fajtáknál, hazai klíma körülmények mellett kb. 1000 mm csapadékot jelent - a dió jelentős nitrogén, foszfor, kálium és kalcium pótlást igényel. Magyarországon gyakorlatilag mindenhol találhatunk diófát, ezért elmondható, hogy alapvetően mindenféle talajon megél, de ha lehet, akkor a mély termőrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodással bíró és semleges kémhatású talajt szereti.
A dió nem kifejezetten igényes növény, de ha komolyan gondoljuk a termesztését, akkor víz és tápanyag utánpótlást igényel, és a diósokban egyre jobban oda kell figyelni a kártevők, valamint baktériumok-gombák elleni védekezésre is.
A dió metszése vitát vált ki a szakemberekben is, általában elfogadott, hogy fiatalító metszést igényel, hogy a termőképességét elnyújtsuk. A dió esetében a metszés időpontja is más a többi fafajhoz képest, hiszen a diót ősszel-késő ősszel kell metszeni, mert a vegetációs időszakban a növényben olyan víznyomás uralkodik, hogy a metszési sebeken keresztül a fa könnyen elvérezhet. A dió alapvetően szellős koronát visel, de ezt a szellősséget minden erőnkkel meg is kell tartani.
A dió porzását a szél végzi el, a termése zárt kupacsú makk, amely szeptemberi-októberi éréskor a zöld burkából kihullik. A két termőlevélből kialakuló kemény héjú termés együregű, benne egyetlen mag található. A dió termése olajos mag, a 60-70%-os olaj tartalma mellett magas, 12-25%-os a fehérje tartalma, a makro tápanyagok között alacsony a szénhidrát tartalma. A mikro tápanyagok között számottevően magas a dió kalcium, kálium és B vitamin tartalma.
A dió nemcsak a kertben uralkodó növény, hanem a konyhában is a legelőkelőbb étkek hozzávalója. A dió több édesség, sütemény hozzávalója, de kiváló kísérője prémium sajtoknak, boroknak és gyümölcsöknek. A magyar gasztronómiában a dió igen előkelő helyet foglal el, a karácsonyi, húsvéti és az ünnepi asztalról nem hiányozhat legalább egy olyan édesség, amelynek az egyik fő hozzávalója.
A legjellemzőbb magyar diófajták: Milotai 10, Alsószentiváni 117 és az Alsószentiváni Bonifác, ezek közül talán a Milotai dió bír a legjobb tulajdonsággal.

Diós kertem története

Már a tavalyi évben kigondoltuk, hogy szeretnénk egy kis gyümölcsös kertet, mert a párom, a családom és én is olyan munkát végzünk a hétköznapok során, amely után felüdülés egy kis fizikai munkát végezni. Kis családi vállalkozás ez, már ha lehet egyáltalán vállalkozásnak nevezni, illetve ha egyáltalán vállalkozás lesz belőle...

Azért döntöttünk a dió mellett, mert mindenképpen olyan gyümölcsöt szerettünk volna termelni, amit a piacon jól el lehet adni, sőt tovább gondolva: az a célunk, hogy a gyümölcsünket magunk árulhassuk, ehhez pedig olyan "termék" kell, amely nem romlik meg hamar, ezért nem kell gyorsan eladni. Mindenképpen célunk, hogy a gyümölcsfelvásárlókat megkerüljük, mert Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében sajnos azt tapasztaltuk, hogy a gyümölcstermesztéssel mindenki jól jár, csak éppen a termelők nem.

Ha nemes dióról beszélünk, akkor itthon mindenkinek a Milotai dió jut az eszébe, és szabolcsi gazdálkodókként mi sem tehettük le a voksunkat más fajta mellett

A jövőben szeretnék minden apró mozzanatot megosztani a dió termesztéssel, és a saját tapasztalataimmal kapcsolatban. A célom, hogy az olvasók, a leendő vásárlók, illetve én magam is vissza tudjak tekintetni, hogyan jutottunk el a diófa ültetéstől az eladó dióbélig.